Claudio Marchisio a legbölcsebb futballista az olasz csapatban: egész meccsen nem csinál semmit, ezért soha nem tudja őt fáradságra hivatkozva lecserélni Prandelli mester. Ügyes a fiú. Szépen megbújik a többiek között, békésen elevickél, kockázatokat nem vállal, a sikerekben együtt sütkérezik a többiekkel. Aki hozzám hasonlóan ronggyá olvasta gyerekkorában a kultikus mesekönyvet, a „Kis Kukackönyvet”, annak a „A kukacok rövid története” című fejezetből máris eszébe jut egy emlékezetes mondat: „Amikor dinoszauruszok trappoltak nagy dérrel-durral, és ölre mentek egymással, a kukacok nagy bölcsen kitértek az útjukból.” Ezt csinálja Marchisio is.

Amikor dinoszauruszok trappoltak nagy dérrel-durral, és ölre mentek egymással, a kukacok nagy bölcsen kitértek az útjukból.

Az Eb előtt már betámadtam kicsit a juvésok kedvenc Marcikáját, aki egyébként két ok miatt is a begyemben van: az egyik, amikor a 2010-es vb előtt, egy válogatott meccsen a himnuszt hallgatva kiröhögte az olasz himnuszt, máig biztos vagyok benne, hogy a hozzáállás is kellett a dél-afrikai arcpirító kudarchoz. Ez a kisebbik ok, a másik: nem tud futballozni. Ahogy írtam az Eb előtt is: született antitálentum. Jó helyre és jó időben született, az olasz foci boldogabb korszakaiban Serie A-játékos sem lehetett volna belőle, nemhogy kezdő a válogatottban. Akkor sokan támadtak ezért a véleményemért, de az Eb eddig engem igazolt (mint egy korábbi vitám is a Juve-drukkerekkel, amikor Bonuccit védtem meg ellenük, és lám, milyen tökéletesen helyt áll).

Lássuk, mit csinált Marci eddig az Eb-n. Nem lesz hosszú: semmit.

A spanyolok elleni meccsen kb. a 37. percben egyszercsak kiderült, hogy a pályán van. Később rárúgott egy labdát messziről. Nagyjából ennyi.

A horvátok ellen kezdett feltűnni, hogy ha a labda hozzá kerül, két dolog közül választ, mit tesz vele: vagy a legközelebbi emberhez passzol, vagy rárúgja.

A harmadik és negyedik meccsen már elővettem egy füzetet és egy tollat, és elhatároztam, hogy minden egyes alkalommal bevések egy rovátkát, amint Marchisio nem a legközelebbi emberhez passzol, vagy nem rögtön kapura lő. Elképzelhető, hogy időnként lankadt a figyelmem, de még nincs rovátka a füzetemben. De ha le is maradtam, legfeljebb egyszer-kétszer.

Ezért szeretném a kedves olvasókat kérni, legyenek segítségemre: aki talál olyan pillanatot az eddigi négy olasz-mecsen, amelyen Marchisio nem a legközelebbi emberhez passzolt vagy nem kapura rúgott, kommentben írja meg ezt nekem. szeretném, ha ötöt össze tudnánk gyűjteni. Elég, ha az ellenfél nevét és a percet leírjátok, én visszakeresem, minden olasz-meccset rögzítettem.

Szóval viccet félretéve, ez így már nem mehet tovább. Az eddigi meccseken tíz ember is elég volt a sikerhez, de a németek ellen még a 11 sem elég, tíz meg pláne kevés lesz.

Marci, most már kezdj el futballozni, vagy szólj Prandellinek, hogy van nálad jobb, ne égesd ott magad. Persze, ha csupán arról van szó, hogy a Barcelona szerződtetni akar, és azt a feladatot tűzték ki vizsgafeladatnak, hogy tudsz-e állandóan a legközelebbi emberhez passzolni, akkor én kérek elnézést.

Kérem, mindenki vegyen elő ma este egy papírt, és jegyezze fel, amint Marci csinál valamit. Jó móka lesz.

A közönséges kukac élete, bár gondtalannak látszik, nincs híján a nehézségeknek. A futbalozás elterjedése nagymértékben megnehezítette a kukacok mindennapjait.